Interjú Frédéric Tranchand-nal, az OCC 2026 győztesével: „Chamonix-ban nyerni tényleg nagyot szól”

Frédéric Tranchand, a 2025-ös rövidtávú terepfutó-világbajnok első alkalommal indult az UTMB-héten, ráadásul ilyen hosszú távon. Az atléta nem aprózta el: megnyerte az OCC-t (60 km, 3500 m szintemelkedés). Néhány héttel emlékezetes sikere után a Merrell sportolója a mytrails.com-nak mesélt a diadalról.

Frédéric, hogyan emésztette meg az OCC-n aratott győzelmet?

Ez volt a szezon egyik, ha nem a legfontosabb célja. Már önmagában az is nagy elégedettséggel töltött el, hogy sikerült elérnem. Az pedig külön öröm, ahogyan alakult a verseny: viszonylag korán előnybe kerültem, és a célig meg is tudtam tartani. Ez igazán jól esett. Ma már kezdem felfogni ennek a győzelemnek a jelentőségét és a súlyát. A terepfutás világában az UTMB egyik versenyét megnyerni komoly referenciának számít. Óriási láthatóságot és visszhangot hoz. Chamonix-ban győzni tényleg nagyot szól. Én mégis talán a 2025-ös rövidtávú terepfutó-világbajnoki címemet helyezem ennél is magasabbra, még ha az kisebb visszhangot is keltett.

Amikor azt mondja, hogy ez a szezon egyik, „vagy talán még annál is fontosabb” célja volt, mire gondol? Az UTMB Mont-Blanc egyik versenyének megnyerése karriercél?

Szerintem pályafutása során minden terepfutó szeretné kipipálni ezt az OCC-t, még ha több évbe telik is. Indulás előtt meglehetősen óvatos voltam, mert ez már komoly táv, és biztos akartam lenni benne, hogy felkészültem rá. Addig rövidebb versenyeken indultam, számomra pedig az OCC már ultra-trailnek számított. Hatvan kilométer, több mint 3500 méter szintemelkedés, ezért nagyon tiszteltem ezt a pályát. Talán még nem éreztem magam késznek arra, hogy azonnal nekivágjak, így több év telt el, mire eljutottam odáig, hogy kipróbáljam magam rajta.

Gondolom, ez a hosszú táv a felkészülését és az edzéseit is befolyásolta. Hogyan készült erre a versenyre?

2026 májusában Argentière-be költöztem, nem messze Chamonix-tól. Lakótársakkal éltem, hogy jobban megismerjem a terepet és a pályát. Így teljes erőbedobással készülhettem erre a versenyre. A tavalyi világbajnokság versenyideje csak körülbelül 20-30 perccel tért el ettől, ezért nem teljesen ismeretlen helyzetbe csöppentem. Szinte ugyanazt a felkészülést követhettem: tavasszal skyrunning-versenyekkel kezdtem a szezont, nyáron pedig nem versenyeztem, hanem célzottan az OCC-re készültem. Hosszú hegyi edzéseket végeztem, kifejezetten a pályára koncentrálva. Volt olyan szakasz, amelyet már betéve ismertem, ez pedig szerintem jelentett egy kis pluszt.

Érezte a hátán a világbajnoki cím terhét?

Már hozzászoktam. Szinte minden verseny előtt favoritként, címvédő világbajnokként mutatnak be, így fel voltam készülve erre, és igazából nem befolyásolt különösebben.

A magas szintű versenyzést tájékozódási futással kezdte, majd jött a skyrunning és a rövidtávú terepfutás. Az OCC-n elért siker megnyitja az utat egy új, ultra-trailes pályafutás előtt?

Talán nem új pályafutásról van szó, inkább logikus folytatásról. Ez a verseny megerősítette, hogy a hosszabb távokon is képes vagyok jól teljesíteni. Azt is látom, hogy rövidebb távokon, például a Golden Trail Series sorozatában egyre kisebb az esélyem arra, hogy felvegyem a versenyt a legjobbakkal. A 45 és 60 kilométer közötti távokon viszont igazán jól tudok gazdálkodni az erőmmel, a maximumot kihozni magamból, és végig bírni a versenyt. Két-három éve talán még nem ez volt a helyzet.

Hogyan telt az OCC utáni két-három nap? Volt ideje élvezni az eseményt?

Őszintén szólva az, hogy a helyszínen, de Chamonix-tól megfelelő távolságra laktam, jó kompromisszumnak bizonyult. Minden este otthon aludhattam, ami nagyon kényelmes volt, a versenyem másnapján pedig eleget tudtam tenni a különböző megkereséseknek. A hétvége hátralévő része már nyugodtabban telt. Kimentem a többi verseny pályájára is, többek között a CCC-n induló lakótársaimat biztattam az esőben, az utolsó emelkedőn. Az UTMB-t pedig otthonról követtem.

Inspirálják ezek a távok, vagy elképzelhetetlennek tűnnek ön számára?

Inspirálóak, ehhez kétség sem fér. Teljesítményszempontból viszont egészen másról van szó. Egy 20 vagy 24 órás verseny egészen másfajta versenyzést és erőbeosztást igényel. Az biztos, hogy az első emelkedőn nem ronthatnék neki fejjel a falnak. De szerintem egyszer kipróbálom, szívesen belekóstolnék. Hogy jól is teljesítenék-e, az már más kérdés. Amíg nem próbáltuk, nem tudhatjuk. Egyelőre nem szeretnék túl sokfelé figyelni.

Hogyan alakul a 2026-os szezon hátralévő része?

Neveztem a Skyrunning világkörversenyére, így még két versenyem van hátra, köztük a november 7-i spanyolországi döntő.

Mivel tölti a telet? A terepfutók közül egyre többen váltanak skialpra. Ön is így tesz?

Tájékozódási futóként több évet töltöttem Skandináviában, főleg Finnországban, ahol megismerkedtem a sífutással. Ezt a szokást megtartottam, és egy kis sítúrázással is kiegészítettem, de csak óvatosan, mert tartok a sérülésektől. Szeretem egész évben váltogatni a sportágakat: szezon közben hegyikerékpározom és országúti bringázom is. Télen pedig hetente két erősítőedzést végzek.

Mit adott a tájékozódási futás a terepfutáshoz való hozzáállásához?

Az én generációm sportolói szinte mind egy másik sportágból érkeztek. A mai fiatalok már nagyon korán a terepfutásra specializálódnak. Én a tájékozódási futásból jövök, és ez alapvetően meghatározott. Több mint húsz éve szigorú, strukturált és komoly edzésmunkát végzek. Ez a tapasztalat most is sokat segít. A tájékozódási futás emellett a terep olvasásában is nagy előnyt jelent, például amikor egy gerincen vagy csúcson nincs jól kivehető ösvény. Segít megtalálni a legjobb nyomvonalat, illetve azt az útvonalat, ahol a legjobban lehet futni.