A terepfutóversenyek különböző formátumai

Azt mondani, hogy terepfutunk, kicsit olyan, mint azt mondani, hogy futunk. Rendben, rendszeresen húzunk futócipőt, de milyen távra? A terepfutás világa a 2000-es évek eleji franciaországi megjelenése óta rengeteget változott. Ma már számtalan formátumot foglal magába, és az avatatlanoknak tényleg nem könnyű eligazodni közöttük. Most (majdnem) mindent elmondunk a különböző versenytípusokról.

Hegyi futás

A puristák alighanem a plafonra ugranak, amikor meglátják, hogy a hegyi futást is a terepfutás nagy családjába soroljuk. A hegyi futás ugyanis jóval régebbi, mint maga a trail. A hegyek szerelmesei már évtizedekkel ezelőtt is magashegyi ösvényeken versenyeztek, különösen Svájcban, és olyan kihívásokat találtak ki, mint például: „az nyer, aki elsőként ér fel a csúcsra!”.

Ez a kifejezetten atletikus sportág nemzeti és nemzetközi szövetségek felügyelete alatt áll, és nagyon pontos szabályok vonatkoznak rá. A botok használata például szigorúan tilos. A Francia Atlétikai Szövetség (FFA) szerint „a hegyi futóversenyek a »szabadtéri futóversenyek« közé tartoznak. Hegyvidéki környezetben rendezett versenyekről van szó, legalább 500 méternyi szintemelkedéssel, valamint az alsó és a felső pont között legalább 300 méteres szintkülönbséggel. A szervezőknek azt javasolják, hogy a távot az első helyezett számára 1 óra és 1 óra 15 perc közötti teljesítési időre korlátozzák, ezzel is tiszteletben tartva a sportág világszerte alkalmazott »atlétikus« formátumát, és mindenekelőtt kerüljék a veszélyes vagy instabil talajon vezető szakaszokat.”

Rövid trail

A „rövid” jelző meglehetősen viszonylagos, különösen az utóbbi években. Eredetileg az FFA szerint a rövid trail kategóriájába a 21 és 41 km közötti, több mint 1000 méter szintemelkedést tartalmazó versenyek tartoztak. Az utóbbi időben azonban egyértelműen a távok hosszabbodása figyelhető meg. Ezt jól mutatja, hogy a 2025-ös világbajnokság rövid trailversenyén 44,5 km-t és 3660 méter szintemelkedést kellett teljesíteni. A rövid trail természetesen nem egy esemény „gyerekversenye”, épp ellenkezőleg. Kifejezetten komoly kihívást jelentő formátum; egy jó hegyifutó és egy jó síkfutó minden fontos képességére szükség van hozzá, miközben a terhelés néhány órába sűrűsödik (2 órától akár 5-6 óráig).

Hosszú trail

A sportág kezdetén az FFA a 42 és 80 km közötti trailversenyeket sorolta a hosszú távú versenyek közé. A megnevezés ezért rendkívül sokféle versenyt takar, amelyekhez nem feltétlenül ugyanazokra a képességekre, és nem is ugyanarra az edzésmunkára van szükség. Egy maratrail, vagyis terepen teljesített maraton és egy 80 km-es verseny között óriási a különbség. A mentális erő, a fizikai állóképesség, a frissítés és a folyadékbevitel megtervezése, valamint az edzésre fordítható idő mind alapvető tényezők egy hosszú trailre való felkészülésben.

Ultratrail

Már ennek a formátumnak a neve is beindítja a képzeletet. Az ember rögtön a sportág legikonikusabb versenyére, az UTMB®-re gondol, és máris a hegyi ösvények hőseként látja magát. A terepfutás világában évek óta tart a kilométerek inflációja: egyre hosszabb ideig kell futni, egyre nehezebb versenyeken. 80, 100, 150, akár 250 km, valamint 5000, 8000, 10 000, sőt 15 000 méter szintemelkedés: az ultrázóknak semmi sem elég nehéz. Az ultra egyszerre divat, hosszú távú trend és sajátos gondolkodásmód.

Ez a versenytípus aprólékos felkészülést igényel, amit nem szabad félvállról venni: nagyon nagy edzésmennyiséget és acélos mentális erőt (egy verseny gyakran akkor „úszik el”, amikor a fej feladja), begyakorolt frissítési és folyadékbeviteli stratégiát, valamint azt a fizikai képességet, hogy a szervezet elviselje a rendkívül hosszú terhelést (gyakran több mint 20 órán át, álmatlan éjszakákon keresztül).

Városi trail, vagyis urban trail

Ez a trail városi változata, amelyet a puristák néha bírálnak, mivel szerintük a terepfutás kizárólag természetes környezetben értelmezhető. Ezek a versenyek zöld útvonalakat kínálnak a parkokban, különleges áthaladásokat történelmi városrészeken, technikás szakaszokat lépcsőkön, valamint lehetőséget egy város kulturális örökségének felfedezésére. Az útvonalak többnyire tempósak és gyorsak, ezért fejleszteni kell hozzá az ügyességet, a gyorsaságot és a ritmusváltás képességét.

A városi trail nagy családjába sorolható az Ecotrail® is, amely egy európai versenysorozat összefoglaló neve. A koncepció lényege, hogy a városi útvonalak a lehető legtöbb ösvényt érintsék, így a résztvevők természetes talajon is futhassanak. A távok rendkívül változatosak: nagyjából tíz kilométertől egészen 80 km-ig terjednek.

Skyrunning

A skyrunningot a 2008-ban alapított, Olaszországban, a sportág szülőhazájában működő Nemzetközi Skyrunning Szövetség (ISF) irányítja. A sportágat hivatalosan 1992-ben Mario Giacometti álmodta meg, akinek egyszerű volt a hitvallása: „less cloud, more sky”. Az ISF meghatározása szerint a skyrunning „olyan hegyi futóverseny, amely 2000 méteres tengerszint feletti magasságig vagy afölé vezet, a teljes távon legalább 6%-os átlagos meredekséggel, miközben a táv legalább 5%-án a meredekség eléri vagy meghaladja a 30%-ot”. Ezek a formátumok igazi hegyi versenyek: légiesek, kemények és technikásak. A távhoz viszonyított szintemelkedés általában nagyon nagy.

A sportágnak nemzetközi és nemzeti versenysorozatai is vannak. Az ISF a skyrunningon belül több formátumot különböztet meg, többek között a Sky kategóriát (20-49 km, legalább 1200 méter szintemelkedéssel), a SkyUltra kategóriát (50-99 km, legalább 3000 méter szintemelkedéssel), a Vertical kategóriát (legalább 1000 méter szintemelkedés, legfeljebb 5 km-es vízszintes távon), valamint a SkySpeed kategóriát (legalább 100 méter szintemelkedés, legalább 33%-os meredekséggel). A SkyMarathon olyan verseny, amely legalább 30 km hosszú és legalább 2000 méter szintemelkedést tartalmaz, a győztes pedig 5 órán belül teljesíti. A SkyRace a legalább 20 km-es és legalább 1200 méter szintemelkedést tartalmazó skyrunning-versenyek általános elnevezése.

Vertikális kilométer

Itt is kissé kilépünk a terepfutás szűken vett keretei közül, hiszen a vertikális kilométer, vagy ahogy a beavatottak nevezik, a „KV”, szigorúan véve nem trail. A koncepció egyszerű: egy egyenes útvonalat jelölnek ki a meredek hegyoldalban, amíg össze nem jön 1000 méter szintemelkedés. A botok használata engedélyezett, a meredekség pedig általában akkora, hogy szinte egyáltalán nem, vagy egyáltalán nem lehet futni. A legmeredekebb és leggyorsabb versenyek közé tartozik az isère-i Verticale du Grand Serre, amely 1,8 km-es vízszintes távot jelent, valamint a svájci Fully, ahol 1,9 km-en kell teljesíteni a pályát. Természetesen kiváló hegymászónak kell lenni, optimális erő-tömeg aránnyal, de mindenekelőtt tökéletesen kell használni a botokat. A skialpinisták gyakran ebben a formátumban teljesítenek a legjobban.

Havas trail

A havas trailversenyek viszonylag ritkák, és gyakran síközpontok rendezik őket. A havas versenyek lehetőséget adnak arra, hogy a téli időszakban is kapcsolatban maradjunk a sportággal. Ezek a futamok általában meglehetősen rövidek, 10-30 km közöttiek, útvonaluk pedig többnyire ratrakolt pályán vezet. A hideg és a talaj miatt a körülmények igencsak megterhelők lehetnek. Nagy izomerőre, a hideggel szembeni ellenálló képességre és a nehéz időjárási körülmények kezelésének képességére van szükség.

Homok- és sivatagi trail

A leghíresebb sivatagi trail a Marathon des Sables, amelynek több változatát is megrendezik több kontinensen. Más versenyek hasonlóan különleges környezetet kínálnak a chilei Atacama-sivatagban vagy a kínai Góbi-sivatagban. A sivatagban, gyakran homokban zajló versenyek teljesen más élményt nyújtanak, és általában több szakaszból állnak. Kétségtelenül kalandvágyónak kell lenni ahhoz, hogy valaki élvezze ezeket az egzotikus kihívásokat, amelyek során gyakran teljes önellátásra van szükség.

Összegzés

A terepfutás mára valódi galaxissá vált, amelyben a versenyformátumok széles választéka kering. A legrövidebb és legtempósabb futamoktól a leghosszabb kalandokig mindenki találhat olyan versenyt, amely nemcsak a vágyainak, hanem a fizikai és mentális képességeinek, valamint az edzésre fordítható mindennapi idejének is megfelel.