Miért nélkülözhetetlen a kötelező felszerelés a chamonix-i UTMB-n?

Nemrég egy hegyi trail rajtjához vezető, 2800 méteren közlekedő kabinban játszódott le a jelenet: egy párizsi régióból érkezett versenyzőnő, de ne általánosítsunk, pánikrohamot kapott, amikor a kabin emelkedésével fokozatosan feltárult előtte a meredek hegyoldal és a szabdalt terep. Ezen a pályán több mint 70 kilométer és 3300 méter szintemelkedés várt rá, ráadásul 2500 méter feletti magasságban. A szerencsétlenül járt induló arra sem gondolt, hogy miközben a völgyben ragyogó napsütés és meleg lehet, ugyanez a nap odafent már korántsem olyan meleg, a magasban gyakran fújó szél pedig több fokkal is csökkentheti a hőérzetet…

Egy kisebb példa arra a néha szürreális viselkedésre, amelyet a mezőnyben tapasztalni lehet, amikor olyan újoncok vágnak neki a versenynek, akik még nem mindig vannak tisztában a hegyi terep és a körülmények valóságával.

A hegyekben otthonosan mozgók, illetve azok, akik megfelelő tapasztalattal és gyakorlattal rendelkeznek ebben a különleges környezetben, tudják, hogy még a legtapasztaltabbakat is csapdába ejtheti a szeszélyes és gyorsan változó időjárás. Mindig kell nálunk lennie valaminek, amivel reagálhatunk a hirtelen változásokra. Ezért olyan fontos a szervezők által előírt kötelező felszerelés.

Ha több tíz órára indulsz a hegyek közé, ahogy az az UTMB Mont Blanc során is előfordul, és egy-két éjszakát is a hegyen töltesz, bizonyos óvintézkedések elengedhetetlenek ahhoz, hogy megőrizd testi épségedet, és biztonságban, félelem nélkül haladhass.

A szervezők által előírt kötelező felszerelést azonban gyakran a teljesítmény akadályaként állítják be. Gyakran hallani azt is, hogy az elit versenyzőkre nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Ez természetesen tévedés. Ők egyszerűen tudnak a sorok között olvasni, a szabályzatot megkerülés nélkül értelmezni, és úgy optimalizálják a kötelező felszerelés listáját, hogy néhány grammal kevesebbet kelljen a hátukon cipelniük. Jó példa erre Kilian Jornet esete a 2008-as UTMB-n. A síalpinista háttérrel érkező katalán tehetséget akkor csalással gyanúsították, miután meglepetésre megnyerte az UTMB-t. A verseny közbeni és a célba érkezés utáni több ellenőrzést követően végül megerősítették a győzelmét. Kilian Jornetnél ugyanis megvolt minden kötelező felszerelés, csak úgy „optimalizálta”, hogy a lehető legkevésbé akadályozza a haladásban.

Az elit versenyzőknek ez a minimalizmus iránti megszállottsága egyike azoknak a marginális előnyöknek, amelyek hozzájárulhatnak a jobb teljesítményhez, a dobogós helyezéshez vagy akár a győzelemhez.

A mezőny túlnyomó többségénél azonban néhány plusz gramm aligha változtat bármit a végeredményen. Ezen a téren tehát nincs értelme az elitet másolni, hiszen egyszerűen nem rendelkeztek az ő képességeikkel és technikájukkal. Ráadásul várhatóan sokkal több időt töltötök majd a hegyen, mint ők.

Augusztusban a Mont Blanc-csoportban nagyon meleg is lehet, akár 30 °C fölött, de a hideg is megérkezhet, 2000 méter felett akár -10 °C-os hőérzettel. Eső, jégeső, sőt havazás is előfordulhat. Az UTMB Mont Blanc történetét több szélsőséges időjárási epizód is meghatározta, amelyek miatt az utolsó pillanatban kellett módosítani a terveken.

A 2010-es kiadást a rajt után néhány órával biztonsági okokból, az időjárás miatt fel kellett függeszteni. A szervezők nem akarták a romló körülmények között a magashegységbe engedni a versenyzőket. Másnap, a törlés után egy rövidebb, 88 kilométeres pótlóversenyt rendeztek.

2011-ben a zivatarok és a legmagasabb hágókon hulló hó miatt módosították az útvonalat, és jelentős változtatásokról döntöttek: először 5 órával elhalasztották a rajtot, hogy elvonuljon a vihar. Ezután a svájci szakaszt is átvezették, egészen Martignyig, a Bovine-emelkedő helyett, ahol már nem lehetett garantálni a biztonságot. Végül a szervezők közvetlenül La Flégère felé irányították a versenyzőket, kihagyva a túl kitett Tête aux Vents-hágót.

© Franck Oddoux/UTMB Group

© Franck Oddoux/UTMB Group

Az sem ritka, hogy a Grand Col Ferret egyik legmagasabb pontjára vezető emelkedőt hóesésben, havas esőben vagy esőben kell teljesíteni. Néhány órával korábban még a Place du Triangle de l’Amitié téren várakoztatok türelmesen a rajtra, a tűző napon.

A magatokkal vitt felszerelésnek lehetővé kell tennie, hogy mindenféle időjárási körülményekkel megbirkózzatok, és a haladási sebességetektől függően akár egy-két éjszakát is a pályán tölthessetek. Baleset vagy más incidens esetén annak is elégséges biztonságot kell nyújtania, hogy megvárjátok a segítséget, például a nélkülözhetetlen túlélőfólia révén.

A kötelező felszerelés listáját a rajt előtt az aktuális időjárás-előrejelzés alapján is módosíthatják. Így életbe léphet egy „hideg időre” vagy egy „kánikulára” összeállított csomag. A résztvevőket erről SMS-ben értesítik, több órával a rajt előtt. Ezért fontos, hogy minden felszerelést előre bekészítsetek, még akkor is, ha egy részük végül a csomagmegőrzőben marad, és nem kerül használatba…

© UTMB Group

A rajt előtti ellenőrzésen túl a pályán is több alkalommal átvizsgálhatják a versenyzők csomagját. Ha a kötelező felszerelés valamelyik eleme hiányzik, időbüntetést kaphattok. A szervező által előírt felszerelés létfontosságú minimum, amelyet minden trailfutónak a saját képességeihez kell igazítania.

Ebben a bizonytalan és változékony környezetben, a hegyi ultratrail világában tehát az alkalmazkodóképesség lesz a teljesítményetek egyik kulcsa.