Interjú Thomas Cardinnal: „Ez a CCC az UTMB-re való felkészülésemet szolgálja”

Thomas, miért döntött úgy, hogy a Western States után a CCC-n is rajthoz áll?

A CCC-n már tavaly is indultam volna, de visszaléptem, mert az idény végén a világbajnokságra akartam összpontosítani. Vagyis már két éve tervben volt ez a verseny. Az idei CCC most annak a nagyszerű 2026-os szezonnak a lezárása, amelyen szeretnék a lehető legjobban teljesíteni, vagyis megpróbálni megnyerni a versenyt. Emellett a folytatásra is készülök vele, mert jövőre szeretnék elindulni az UTMB-n. A CCC pedig az UTMB-projekt első lépcsőfoka.

Vagyis jövőre a Western States és az UTMB kettősére készül?

Igen, és nem én leszek az első, aki megpróbálja ezt a párost. A jövő évi UTMB azonban szerintem inkább a felfedezésről szól majd. Az UTMB-n kiemelkedően teljesíteni hosszú távú projekt. Nem sietek, harmincéves vagyok, és amikor azt látom, hogy Ludovic Pommeret a korában is motivált és eredményes, arra gondolok, hogy van még időm. Ezen a távon a tapasztalat néha többet ér, mint a frissesség és a fiatalság.

Viszonylag gyorsan váltott a 100 mérföldes távokra, és már most is nagyon sűrű a szezonja. Ez jelenthet problémát a CCC előtt?

Ez is egyike a CCC idei kiadásával kapcsolatos bizonytalanságoknak. Az év eleje óta, sőt már tavaly december elejétől elég sok versenyen indultam. Ez lesz a negyedik, 100 kilométernél hosszabb ultrám, és mivel ez az első évem ilyen hosszú távokon, nehezen tudom felmérni, mennyire regenerálódtam ezekből a terhelésekből. Az edzések jól sikerültek, sok szintet és sok hegyi órát gyűjtöttem, de nem tudom, hogy a testem képes lesz-e kibírni tíz órányi intenzív, hosszan tartó erőkifejtést. Hamar kiderül, és jövőre ezekből a tapasztalatokból is tanulhatunk.

Nem akarok felesleges kockázatot vállalni, szerintem a kockázatvállalást inkább meghagyom a többieknek.

Hogyan reagált eddig a teste a terhelésre?

Jó formában érzem magam, a Western States után is jól regenerálódtam, és már csaknem hat hónapja jók az érzéseim. Az év elején megsérültem, majd az eredeti sérüléshez kisebb problémák is társultak, de végül sikerült teljesen fájdalommentessé válnom. Jól sikerült a felkészülésem, rengeteg időt töltöttem a hegyekben, ezért magabiztosan várom a CCC-t. De nem fogok túl sok kockázatot vállalni, nem próbálom meg feszegetni a határaimat, csak a lehető legtisztábban akarok versenyezni.

Az, hogy az első Western States-versenyén ilyen jól szerepelt, valamennyire leveszi a nyomást a CCC előtt?

Mondjuk úgy, hogy a szezonom már most sikeres, bármi történjék is. A CCC ugyanakkor nagy verseny, a 100 kilométeres táv egyik legkeményebb mezőnye gyűlik össze rajta az évben, úgyhogy nagyszerű lesz, és már nagyon várom. Ha nyerek, az lesz a hab a tortán. Ha viszont nem sikerül, akkor is elégedett leszek a szezonommal, amely során rengeteget tanultam és sok mindent elértem. Nagy önbizalommal érkezem, nem feltétlenül a győzelmi esélyeimet illetően, hanem abban, hogy képes vagyok tíz órán át jól beosztani az erőmet, és nemzetközi szintű eredményt elérni ezen a távon. Felesleges kockázatot azonban nem akarok vállalni, szerintem ezt meghagyom a többieknek, én pedig igyekszem okosan versenyezni.

© UTMB

Ellenkezőleg: az, hogy már most sikeres a szezonja, nem helyez önre még nagyobb nyomást?

2024-ben is nagyon jó szezonom volt, egyik sikert értem el a másik után, és őszintén szólva ilyenkor nem nő minden alkalommal a nyomás, inkább egyre több önbizalmat gyűjt az ember. Beindul egy pozitív spirál, és a rajt napján néha legyőzhetetlennek, vagy legalábbis nagyon erősnek érzed magad. Ezen a CCC-n is egyszerűen csak bízom a képességeimben, de ettől még nem gondolom magam erősebbnek a többieknél. Csak azt tudom, hogy képes vagyok gyorsan teljesíteni 100 kilométert a hegyekben. Ha pedig pénteken valaki erősebb nálam, annak örülni fogok, és őszintén boldog leszek a sikeréért. Mindig jó tanulni azoktól, akik jobbak nálad.

Benjamin Roubiol szintén a győzelem egyik várományosa. Mit gondol róla?

Nagyon örülök, hogy újra találkozunk. Nagyra tartom őt, baráti kapcsolat fűz hozzá, és idén még nem versenyeztünk együtt. Tudom róla, hogy ugyanazokat az értékeket vallja, mint én, és hogy jó versenyt tudunk együtt teljesíteni, mert nagyon közel áll egymáshoz a tudásunk. Mindketten úgy gondoljuk, hogy a másik inkább segít túlszárnyalni önmagunkat, semmint akadályt jelent a győzelem felé vezető úton.