Interjú az UTMB CCC-versenyének ötödik helyezettjével, Simon Paccard-ral: „Tovább dolgozom, hogy közelebb kerüljek az élmezőnyhöz”

A 26 éves annecyi Simon Paccard 10:50:59-es idővel az első francia és az ötödik helyezett lett az UTMB CCC-versenyén 2026-ban, megelőzve a két másik francia favoritot, Thomas Cardint és Benjamin Roubiolt. A Salomon atlétája az emlékezetes versenyről mesélt nekünk.

Simon, ezen a CCC-n sokat beszéltünk Thomas Cardinről és Benjamin Roubiolról mint francia favoritokról, önről viszont kissé megfeledkeztünk…

Nem feledkeztek meg rólam, teljesen természetes, hogy ma Benjamint és Thomast emeljük ki, hiszen mindketten meghatározó versenyzők, és nem tudhattuk előre, hogy nekik nem úgy alakul majd a verseny. Ami engem illet, ez volt a szezon egyik fő célja, bár Annecyben, hazai pályán is szerettem volna egy jó versenyt futni a MaXi-Race 60 kilométeres távján, ami egyébként jól sikerült. Nagyon elégedett vagyok az itteni teljesítményemmel. Jó érzés, hogy egy 100 kilométeres versenyen is sikerült bizonyítanom, tulajdonképpen ezért jöttem.

Ahogy haladtak a kilométerek, figyelte az önök előtt futókat, és hitt a dobogós helyezésben?

Nem, inkább magamra figyeltem. Az eredeti tervem Champex-Lacig szólt. Utána viszont még ismeretlen terep volt számomra, hiszen ezt a távot még nem sajátítottam el teljesen. Champex-től próbáltam elöl maradni az emelkedőkön, a balkonösvényeken és a La Foulyig tartó lejtőn viszont kicsit túl gyorsan ereszkedtem. Az első három helyezett ezen a szakaszon még nálam is gyorsabb volt, egyszerűen nem lehetett velük tartani. A végén inkább hátrafelé figyeltem, mert megtudtam, hogy az öt üldözőm öt percen belül van. Fejben is erősnek kellett maradnom, és a saját versenyemre koncentrálnom. Végül minden jól alakult, és nagyon boldog vagyok.

Mennyiben befolyásolta a taktikáját, hogy törölték a La Flégère felé vezető emelkedőt?

Számomra inkább előnyt jelentett, mert puncheur-típusú versenyzőnek tartom magam. Szeretem a játékosabb, lendületesebb, változatosabb pályákat, ez az új befutó pedig szerintem kedvezett nekem. A Béchard utáni emelkedőn éreztem, hogy még maradt bennem erő, új lendületet kaptam, és kifejezetten erősnek éreztem magam. Úgyhogy lehet, hogy a La Flégère felé vezető emelkedő sem okozott volna gondot…

A top 5 titkos célként ott volt a fejében?

A klasszikus útvonalon 10 óra 30 perc körüli időt céloztam meg, és ezzel a top 10-et vettem volna célba. Az ötödik hely viszont hihetetlen. A dobogó elérhetetlen volt. Elöl még túl erősek voltak hozzám képest, de tovább dolgozunk, és megpróbálunk közelebb kerülni az élmezőnyhöz.

A CCC néha ugródeszka a következő szint felé. Önnek is ez lehet a szerepe?

Nem akarom megelőzni a dolgokat. Szerintem sokan túl gyorsan váltanak 100-ról 160 kilométerre. Ez ugyanis nagyjából kétszer annyi órányi terhelést jelent. Az UTMB felé fokozatosan szeretnék elindulni, talán először 120 kilométeres távokon. Rövidebb távokon, egészen 85 kilométerig még mindig nagyon erős tudok lenni. A 100 mérföld egyelőre nem vonz, szeretnék a gyorsaságomon dolgozni, és tapasztalatot szerezni a 100 kilométeres versenyeken, de hosszabb távon természetesen célom a 100 mérföld. Az UTMB révén ismertem meg a terepfutást, ez az a verseny, amelyről mindenki álmodik, igazi mítosz. Úgy gondolom, körülbelül három év múlva indulok majd rajta, de jelenleg még nem ez a terv.

A CCC első három helyezettje Golden Ticketet kapott a Western Statesre. Ha közülük valaki visszalép, ön is megkaphatja az egyik jegyet. Mit tenne, ha így alakulna?

Ez jó kérdés. Ma még nem szeretnék ezzel foglalkozni. Tudom, hogy Hans Troyer élni fog a jeggyel, a másik két versenyzőről viszont nem tudok semmit. Szerintem még túl korai lenne számomra egy ennyire gyors, síkabb jellegű 100 mérföldes verseny. A környezeti szempontokat is figyelembe kell venni. Egyre kevésbé szeretnék repülőre ülni.

A környezetvédelemről beszél. Követte az UTMB-hét környezeti hatásáról kialakult vitát, amely miatt akár a rendezvény jövője is kérdésessé válhat? Atlétaként mi az álláspontja?

Jónak tartom, ha feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket, és felülvizsgálunk bizonyos dolgokat, de ez nem jelenti azt, hogy mindent le kellene állítani. A terepfutás más sportokhoz képest továbbra is környezetkímélő sportág. Mi, versenyzők készek vagyunk együtt dolgozni az UTMB-vel ezen a kérdésen, hogy tovább csökkentsük a hatást. Kétségtelen, hogy az esemény olyan méreteket öltött, amelyeket nehéz ellenőrzés alatt tartani. Meg kell találnunk a megfelelő intézkedéseket az összes érintett, különösen a helyi lakosok bevonásával, hogy megértsük az elvárásaikat. Kár lenne lemondani egy ilyen nagyszerű ünnepről.