Ben Dhiman-interjú az UTMB 2026 előtt: „Most már tudom, hogy képes vagyok rá!”

Ő az amerikai terepfutók közül a legfranciább. A 2023-as és 2024-es feladás után Ben Dhiman tavaly megtörte az UTMB-átkot, és Tom Evans mögött a második helyen ért célba. Egy évvel később így joggal számít a verseny egyik favoritjának. A rendíthetetlen elszántság és az UTMB sikeréhez tökéletesen illő technikai sokoldalúság hajtja az ASICS versenyzőjét, aki a Pireneusokban él. A nagy rajt előtt tíz nappal, augusztus 28-án, pénteken 17:45-kor, aktuális formájáról és céljairól beszélt.

Ben, tavaly a csapattársad, Tom Evans mögött a második helyen értél célba. Mit adott neked ez az eredmény, amikor újra rajthoz állsz az UTMB 2026-on?

Az UTMB-nek van valami varázslatos oldala: ezen a versenyen minden képességedet próbára teszik. A rajt előtt minden rubrikát ki kell pipálnod ahhoz, hogy a verseny napján sikerrel járj. Fel kell mérned a képességeidet, meg kell tervezned a versenyedet, azt is, hogyan hajtod végre a tervedet, és miként kezeled a nyomást. A tavalyi második hely valódi önbizalmat adott. Most már tudom, hogy meg tudom csinálni… Ráadásul nagyon céltudatos és elszánt ember vagyok. Ha valamit a fejembe veszek, nem engedem el, amíg el nem érem a célomat. Ez a cél pedig az UTMB megnyerése. Csak egy kicsit gyorsabbnak kell lennem, mint tavaly, és minden rendben lesz.

Ben Dhiman a legutóbbi Mont Blanc 90 km-es versenyén

Június végén a Marathon du Mont-Blanc 90 km-es versenyén is második lettél. Milyen tanulságokat vontál le ebből az eredményből az UTMB előtt, amelynek útvonala elég hasonló a néhány nap múlva rád váró pályához?

Ez az eredmény megmutatta, hogy jó formában vagyok, és működik az edzés. Felkészülési versenyként indultam, aznap nem az volt a célom, hogy a maximumot hozzam. Előtte nagy edzésmennyiségen voltam túl, ezért elégedett voltam az eredménnyel, és ez önbizalmat adott ahhoz, hogy utána belevágjak az UTMB-specifikus edzésblokkba.

Idén a terhelhetőségemen dolgoztam, hogy jobban bírjam a fáradtságot, különösen a verseny végén.
Ben DhimanAz UTMB 2025 második helyezettje

Hogyan telt az UTMB-re való felkészülésed utolsó szakasza, és mire helyezted a hangsúlyt az elmúlt hetekben?

Az UTMB előtti edzésblokk végén az volt a cél, hogy továbbra is nagyon magas maradjon a futómennyiségem: hat egymást követő héten átlagosan heti 25 órát edzettem. Ez körülbelül heti 200 kilométert és több mint 10 000 méter szintemelkedést jelentett. Ez komoly terhelés, és egy ilyen blokk végén nem mindig tudod, hogyan reagál majd rá a tested. Most viszont úgy érzem, hogy elég jól alkalmazkodtam ehhez a munkához, és jöhet a több pihenés a verseny előtt. Valójában nem vagyok különösebben fáradt, pedig nagy mennyiséget teljesítettem. Az intenzitással óvatos voltam, nem vittem túlzásba, ezért elégedett vagyok a felkészülés utolsó szakaszával.

Észrevettük, hogy júliusban több mint 100 órát edzettél, míg tavaly nem jutottál 60 óra fölé. Mi magyarázza ezt a különbséget?

A 2026-os és a 2025-ös edzésmennyiség közötti különbség azzal magyarázható, hogy tavaly a verseny utolsó harmadában elfáradtam. Idén ezért a terhelhetőségemen dolgoztam, hogy jobban ellenálljak a fáradtságnak, különösen a verseny végén.

Ben Dhiman a frissítőállomáson Cathy Arditóval, az Asics Fuji Trail csapat egyik segítőjével

Előnyt jelent, hogy a Pireneusokban élsz és ott edzel az UTMB előtt, távol az Alpoktól és a verseny napról napra növekvő nyomásától?

Számomra az, hogy a Pireneusokban maradok, nem az UTMB-n elérhető teljesítményről szól. Egyszerűen csak minél több időt szeretnék a családommal tölteni. A család nagyon fontos nekem, és szerencsés vagyok, mert a Pireneusok edzés szempontjából ideálisak. Meredekek és technikásak a terepek, ráadásul melegebb van, mint az Alpokban, ami ebből a szempontból előny. A stresszszint is alacsonyabb, mint Chamonix-ban vagy a környékén… Ugyanakkor fontos, hogy a felkészülés utolsó napjait már az Alpokban töltsem, mert ott elvégezhetem az utolsó apró finomhangolásokat, amelyek a verseny napján döntőek lehetnek.

Ekkora edzésmennyiség mellett nem tartasz a sérüléstől, látva Jim Walmsley, Kilian Jornet, Tom Evans, Mathieu Blanchard és mások példáját?

Azt hiszem, a testem jól bírja a sok kilométert, és hozzászokott ehhez a ritmushoz. Őszintén szólva ezért nem sokat gondolok a sérülés kockázatára. Idén pályafutásom során először teljesítettem ekkora edzésmennyiséget, mégis jobb fizikai állapotban vagyok, mint tavaly. Többet edzettem, de jobban érzem magam. Szerintem inkább az intenzitás, a mennyiség és a regeneráció egyensúlya számít. Az egyik erősségem, hogy nagy edzésmennyiség mellett is jó formában maradok és nem sérülök meg. Egyelőre jól bírja a testem.

Ben Dhiman az UTMB 2025 második helye felé tartva

Idén pályafutásom során először teljesítettem ekkora edzésmennyiséget, és jobb formában érzem magam, mint tavaly
Ben DhimanAz UTMB 2025 második helyezettje

Most először versenyzel Kilian Jornet oldalán, akit a sportág GOAT-jaként tartanak számon. Különösen várod ezt a pillanatot, vagy számodra mindegy, ki kerül az utadba?

Nem szeretnék túl sokat gondolni a többi futóra, mert végül is húszórányi erőfeszítésről van szó, és csak magadra kell koncentrálnod. De nagyon klassz, hogy Kilian is ott lesz. Nagyon sokat jelentene számomra, ha ebben a környezetben összemérhetném vele az erőmet…

Az első és mindmáig egyetlen amerikai, aki megnyerte az UTMB-t, Jim Walmsley volt 2023-ban. Jól ismered őt?

Nem igazán ismerem Jimet. Nincs köztünk különösebb kapcsolat, úgyhogy idén a verseny alatt alig várom, hogy beszélgessek vele!

Ismerd meg az ASICS Trail Team történetét