Elazzaoui a Muju Trail döntőjében harmadszor is GTWS-bajnok lett

A marokkói Elhousine Elazzaoui (NNormal) történelmi teljesítményt nyújtott a Golden Trail World Series döntőjében, a dél-koreai Muju Trail versenyen. Szezonbeli negyedik győzelmével szerezte meg harmadik egymást követő címét a sorozatban (korábban nyert a Zegama-Aizkorri versenyen, a Ledro Sky Trentinón és a Salomon Pitz Alpine Glacier Trailen), a sorozat valaha kitűzött egyik legtechnikásabb és legkeményebb pályáján: 28,65 km, 2313 m szintemelkedés. Az újabb koronával ő lett a széria történetének legsikeresebb versenyzője, és ismét bebizonyította, mennyire fekszik neki ez a mezőny.

A kenyai Patrick Kipngeno (Run2gether On Trail) a verseny és az összetett második helyén végzett, honfitársa, Timothy Kibett (Salomon) pedig a dobogó harmadik fokára állhatott. Jóval nehezebb napja volt a kenyai Philemon Kiriagónak (Run2gether On Trail). A döntő előtt az összetett éllovasa csak tizenegyedik lett, így elúszott az esélye, hogy megtartsa az első helyet, és a végső összetettben a harmadikra csúszott vissza.

Elazzaoui támadással fordította meg a döntőt

A férfidöntő esőben rajtolt. A pálya nehézségei ellenére az első kilométerek adták a nap legfutósabb szakaszait: széles földút vezetett a Seolcheonbong felé, mielőtt a mezőny a legtechnikásabb részekre ért.

Az összetett éllovasa, Kiriago az emelkedő első métereiben kezdeményezett, de magányos szökése hamar véget ért. Kis élcsoport alakult ki, benne a cím mindhárom esélyesével. Kipngeno azonban láthatóan nem érezte jól magát, és rövid időre meg is állt. Ez volt az első jele annak, hogy a döntő összecsapás nem úgy indul, ahogy remélte.

© © GTWS / Koastal Forest

Ahogy a lejtő meredekebbé vált, a mezőny széthúzódott. A mexikói Brayan Rodríguez és az amerikai Taylor Stack (Brooks) vette át a vezetést, pár másodperccel mögöttük Kiriago, a spanyol Alain Santamaría (X-Bionic Integrity) és a Salomon három versenyzője: a svájci Joey Hadorn, valamint a kenyai Ezekiel Rutto és Samwel Kiprotich haladt.

A verseny azonban korántsem dőlt el. A Seolcheonbongot a Hyangjeokbonggal összekötő szakaszon, nagyjából 1600 méteres magasságban, a pálya csúcspontján egy újabb gyorsítás szétszakította a csoportot. Ezúttal Elazzaoui támadt. Tudta, hogy csak győzelemmel őrizheti meg az esélyét a harmadik összetett címre, ezért a megszokottnál jóval agresszívebb taktikát választott, és döntő támadással egyedül maradt az élen.

© © GTWS / Koastal Forest

Amikor a 6,5. kilométer tájékán elérte a Hyangjeokbongot, Elazzaoui már nagyjából egyperces előnnyel vezetett az üldözőcsoport előtt, amelyben Stack, Rodríguez, Kibett, Hadorn, Santamaría és a kenyai Michael Selelo Saoli (Run2gether On Trail) haladt. Kiriago és Kipngeno ennél is hátrébb, több mint másfél perces hátrányban küzdött. Kipngeno gondjai nem enyhültek, Kiriago szorítása az összetett élén pedig kezdett lazulni.

Az időmért bónuszszakaszok akár döntőek is lehettek

Ezután Elazzaouinak kedvező terep következett: szédítő lejtő a Baengnyeonsa templom felé, lépcsőkkel, sziklákkal és az esőtől átázott levelekkel. Miközben a marokkói könnyedén siklott a technikás részeken, riválisai alig tudták tartani a tempót egy olyan lejtőn, amely pontosságot, bizalmat és kontrollt kíván.

Santamaría 11:54-es idővel nyerte a 2,5 km hosszú, 28 százalékos átlagos lejtésű időmért lejtőszakaszt. Elazzaoui ötödik lett, és két értékes pontot zsebelt be az összetettben. Szerénynek tűnő bónusz, de egy rendkívül szoros címharcban akár döntő is lehet.

Az időmért szakaszok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az összetett Mujuig nyitott maradt. A szezon során emelkedőkön, lejtőkön és sprintszakaszokon gyűjtött bónuszpontok nélkül Elazzaoui éllovasként érkezett volna a döntőbe. Kiriago azonban 106 pótlólagos pontot szerzett ezeken a szakaszokon, a marokkói csak 58-at, így az utolsó versenyre előnnyel indulhatott.

© © GTWS / Koastal Forest

© © GTWS / Koastal Forest

© © GTWS / Koastal Forest

© © GTWS / Koastal Forest

A 9. kilométernél a helyzet gyökeresen megváltozott. Kiriago a tizedik helyen állt, négy percre az éltől, és egyre halványabb volt a remény, hogy megtartja az összetett vezetését. Elazzaoui közben kemény tempót diktált az élen, a nélkülözhetetlen győzelem után hajtva.

A Hyangjeokbong felé vezető második emelkedőn a vezető mögött ismét átrendeződött a sorrend. Elazzaoui szilárdan kézben tartotta a versenyt, Santamaría és Stack vezette az üldözést. Stack visszavette a második helyet, Hadorn pedig felzárkózott Santamaríára, és beszállt a dobogóért folyó harcba. A csúcson Elazzaoui előnye a legközelebbi üldözőkkel szemben már több mint öt perc volt, a közben tizenötödikre csúszott Kiriagóval szemben pedig több mint tizenkét perc.

A sprintszakaszt is ezen a részen futották: 1,1 km hosszú, átlagosan 7,7 százalékos lejtéssel. A cseh Jan Fiala hozta a legjobb időt, 3:08-cal, Kiriago előtt. Bár nehezen találta meg a pálya ritmusát, a kenyai megmutatta, hogy még mindig remek sebességgel rendelkezik. A szakasz második helyéért nyolc pontot kapott, így valamivel csökkentette hátrányát Elazzaouival szemben az összetett címért folyó harcban.

Kipngeno visszatért, de ez nem lesz elég…

A sprint után a verseny újra felpörgött, ezúttal a dobogóért. A fáradtság már érződött, amikor Patrick Kipngeno előbukkant az élmezőnyben. Az utolsó emelkedő lábánál, a 21. kilométer tájékán a kenyai nagyjából két percet késett Stack, Santamaría és Hadorn mögött. Alig két kilométerrel később, az utolsó csúcson már a második helyen haladt.

Nem ő volt az egyetlen, aki a hajrában gyorsított. Timothy Kibett is megelőzte Stacket és Santamaríát, majd Hadorn üldözésére indult, így az utolsó kilométerek kíméletlen dobogós csatává váltak. Egy utolsó lejtővel és öt kilométernél kevesebb hátralévő távval még minden nyitott volt Elazzaoui mögött, aki az első emelkedő óta uralta a versenyt.

© © GTWS / Koastal Forest

A marokkói egy pillanatra sem lassult. 2:49:14-gyel ért célba, pályafutása egyik legszebb teljesítményével, éppen akkor, amikor a legtöbb forgott kockán. Kipngeno mindössze 43 másodperccel később érkezett, látványos hajrával zárva egy egyre kiforrottabb szezont, amelyben két győzelmet és egy újabb dobogót szerzett az utolsó ázsiai versenysorozatban. Kibett a győztestől nagyjából másfél percre lett harmadik.

A szezon összetettjében Elazzaoui a harmadik helyről lépett az élre, és 1130 ponttal nyerte meg a sorozatot, mindössze két ponttal megelőzve Kipngenót (1128), aki megtartotta a második helyét. Kiriagónak a döntő drámai fordulatot hozott: a verseny előtt éllovas volt, végül 1075 ponttal harmadikként zárt az összetettben.

Ma mindent beleadtam. Tudtam, hogy kockáztatok, de azt mondtam magamnak: „Ha történik valami, hát történjen.” A kezemre is felírtam, hogy „Lenni vagy nem lenni”, hogy emlékeztessen: ma minden vagy semmi. Három cím a Golden Trail World Series-ben, ez rekord. Nekem tényleg történelmi. Annyira boldog vagyok, hogy alig találom a szavakat.

A marokkói már a jövőre tekint. Bár a hosszabb távok felé fordulhat, nem zárja ki, hogy visszatér, és tovább gyarapítja az eredménylistáját: „Jövőre vissza akarok jönni, mert a Golden Trail World Series tízéves lesz, és ez nagyon fontos számomra. Meglátjuk, lesz-e még lehetőségem egy újabb nagy eredményért küzdeni”

Női verseny: Andrea Kolbeinsdóttir meglepetést okozott, Madalina Florea megvédte a címét

A nőknél a Muju Trail új csillagot avatott. Az izlandi Andrea Kolbeinsdóttir (Salomon) a férfiverseny előtti napon aratta első győzelmét a nemzetközi sorozatban, az eső miatt még nehezebbé vált pályán.

Pár perccel később a román Madalina Florea (Scott) második helyen ért célba, és volt még egy oka az örömre: ezzel az eredménnyel megvédte GTWS-összetett címét.

Kolbeinsdóttir: csillag született

Az első kilométereken alakultak ki az első különbségek, azon az egyetlen szakaszon, ahol a versenyzők egyenletes futótempót találhattak, széles, alig hullámzó földúton. Ezután hatkilométeres, kemény emelkedő következett a Seolcheonbong felé.

A kenyai Caroline Kimutai (Salomon) átvette a vezetést, és az élen különbséget nyitott. Madalina Florea 24 másodperccel követte, amikor a Hyangjeokbong felé vezető átmeneti szakaszhoz közeledtek. Ez a pálya 1600 méter feletti csúcspontja.

© © GTWS / Koastal Forest

Mögöttük a verseny továbbra is nagyon nyitott maradt: a román Madalina Amariei (Kailas Fuga), a kenyai Ruth Gitonga (Run2gether On Trail), Andrea Kolbeinsdóttir (Salomon) és az amerikai Hanna Groeber (Nike ACG) mind kevesebb mint két percre volt az éltől.

A verseny a Baengnyeonsa templom felé vezető első lejtőn fordult meg: 2,5 km 28 százalékos átlagos lejtéssel, lépcsőkkel, nedves sziklákkal és a talajt elfedő avarszőnyeggel, ami az amúgy is technikás ereszkedést még alattomosabbá tette.

Florea a lejtő felénél utolérte Kimutait és átvette a vezetést, honfitársa, Amariei pedig kevesebb mint egy percre zárkózott fel, és a lejtő alján a második helyen futott.

De Andrea Kolbeinsdóttir volt az, aki ezt a lejtőt támadásra használta. Az izlandi utolérte Kimutait, majd a Hyangjeokbong felé vezető következő emelkedőn Florea fő riválisává vált. A technikás erdei ösvényeken és egyenetlen sziklákon fokozatosan ledolgozta a hátrányát, és a csúcs közelében megelőzte a románt. A két versenyző ezután együtt vágott neki a templomhoz vezető második lejtőnek.

© © GTWS / Koastal Forest

A két éllovas mögött Amariei a lejtőn elvette a harmadik helyet Kimutaitól. Kimutai ezután elesett, majd a mexikói Miriam Morales is megelőzte, így az összetett címre szőtt álmai veszélybe kerültek. Groeber versenye is véget ért: az amerikai izomproblémák miatt feladta, pedig a Kínai Nagy Fal versenyén elszenvedett csuklótörése után éppen most tért vissza a versenyzéshez.

Az izlandi a végsőkig feszítette a határait, és el is esett a lejtőn, de a 17. kilométerhez így is 35 másodperces előnnyel ért Florea előtt.

A többi esélyes már több mint öt percre lemaradt, így a győzelem a két nő között dőlt el. Kolbeinsdóttir előnye azonban gyorsan elolvadt, és Florea a Chilbong felé vezető utolsó nagy emelkedő előtti átmeneten visszavette a vezetést.

Lélegzetelállító helycsere az élen

A két versenyző ezen a döntő emelkedőn az első kilométereken többször is cserélt helyet: 2,2 km 25,2 százalékos átlagos meredekséggel, 40 százalék feletti szakaszokkal, hatalmas lépcsőkkel és csúszós sziklákkal, ahol a futók néha a kezüket is segítségül hívták.

Ezen az emelkedőn indította döntő támadását Kolbeinsdóttir. Az izlandi végül lehagyta Floreát, aki szintén nehezen tartotta az egyensúlyát a csúszós terepen, és csaknem három perc előnnyel ért fel a csúcsra. Így kényelmes tartalékkal vághatott neki az utolsó lejtőnek. Az emelkedőszakasz legjobb idejét ugyanakkor a svájci Theres Leboeuf (Compressport / Lowa) érte el, aki valamivel több mint 32 perc alatt teljesítette.

© © GTWS / Koastal Forest

© © GTWS / Koastal Forest

Ahelyett, hogy az előnyét őrizgette volna, Kolbeinsdóttir az utolsó lejtőn tovább növelte a különbséget, és közel hat perccel előzte meg Floreát a célban. Az izlandi 3:19:56-os idővel aratta első győzelmét a Golden Trail World Series-ben.

Mögötte a sugárzó Florea a célvonal után a tócsákban hemperegve ünnepelte az eredményét. A második hely még értékesebb jutalmat hozott: második egymást követő összetett cím a Golden Trail World Series-ben.

A dobogó utolsó helyéért sokkal szorosabb harc folyt. Morales és Amariei szinte együtt érkezett a sípályán áthaladó utolsó emelkedőre, de a mexikói mindössze 24 másodperccel megtartotta a harmadik helyet.

Ausztráliától Dél-Koreáig: Kolbeinsdóttir győztes útja

Andrea Kolbeinsdóttir dél-koreai győzelméhez vezető út hónapokkal korábban, több ezer kilométerrel arrébb, Ausztráliában kezdődött.

„Elég vicces volt. Melbourne-ben voltam, és az edzőm azt mondta, elindulhatok a Golden Trail National Championshipsen (GTNC), és van esélyem nyerni. Megnyertem a versenyt, és kaptam egy Golden Ticketet, hogy idejöhessek Dél-Koreába” – mesélte.

© © GTWS / Koastal Forest

A Golden Ticket közvetlen bejutást jelent a GTWS-döntőbe. A rendszer célja, hogy felfedezze a legjobb nemzeti tehetségeket és a feltörekvő terepfutó-csillagokat, és lehetőséget adjon nekik, hogy megmérkőzzenek a nemzetközi élmezőnnyel.

Miután megszerezte a mujui jegyét, Kolbeinsdóttir már az olaszországi Ledro Sky Trentinón megmutatta, mire képes. Ötödik lett, bizonyítva, hogy a világ legjobbjaival is felveheti a versenyt. A lejtőszakasz legjobb idejével a technikás terepen is megmutatta, mit tud.

Be kell vallanom, ma reggel azt mondtam magamnak: „Nyerhetek.” Nagyon pozitív voltam, és tényleg hittem magamban. Ez a pálya nagyon fekszik nekem. Otthon vagyok a technikás terepen. Talán jövőre a Golden Trail World Series-nek szentelem az évet.

Florea majdnem tökéletes szezont zárt, második GTWS-címével

Egy kiemelkedően egyenletes szezon végén Madalina Florea második alkalommal lett a Golden Trail World Series bajnoka. A román 2026-ban majdnem hibátlan évet futott: győzött a Québec Mega Trail, a Salomon Pitz Alpine Glacier Trail és a Sierre-Zinal versenyén. Annak a két versenynek a kivételével, amelyet nem nyert meg (Ledro Sky Trentino és a Muju Trail döntője), mindkétszer második lett.

© © GTWS / Koastal Forest

A román 1164 ponttal zárta a szezont, megelőzve az 1016 pontos Caroline Kimutait és a 982 pontos Ruth Gitongát.

Ez volt a legnehezebb verseny, amelyen valaha futottam. Már nem éreztem a testemet.

A csapatverseny első kiadásában a Salomon zárta élen a szezont: az év során példás egyenletességet mutatott, Mujuban pedig a csapatértékelést is megnyerte. Timothy Kibett harmadik és Joey Hadorn negyedik helye a férfiaknál, valamint Andrea Kolbeinsdóttir győzelme és Barbora Bukovjan ötödik helye a nőknél lehetővé tette, hogy a csapat a lehető legjobb módon zárja az évet.

A 2026-os szezon véget ért, a figyelem már 2027 felé fordul, amelynek versenynaptárát hamarosan hozzák nyilvánosságra.