Trail des Templiers: a Causses vadregényes varázsának nyomában

A Festival des Templiers létét amerikai „unokatestvéreinknek” köszönheti. Odile Baudrier újságíró és Gilles Bertrand fotós 1991-ben az Egyesült Államokban készített riportokat, a kaliforniai Western Statesről és a coloradói Leadville 100-ról. Franciaországban az elsők között voltak, akik lendületet adtak ennek az új szakágnak. Akkor még nem trailnek hívták, a következő évtizedekben azonban azzá nőtte ki magát, amit ma ismerünk.

Gilles és Odile 1995-ben, az Aveyronban található Grands Causses Regionális Natúrpark szívében rendezték meg egy Franciaországban még újdonságnak számító esemény első kiadását, az alpesi térséget leszámítva: egy teljes egészében ösvényeken zajló, vad és autentikus, részben önellátó versenyt. Ez volt egy új sportág felemelkedésének kezdete. A sportágét, amely még nem viselte a nevét: trail. És ez volt a Trail des Templiers sikertörténetének első fejezete is.

© Archives Templiers

A Templiers első kiadásának Sainte-Eulalie-de-Cournon adott otthont. A programban akkor még csak egy táv szerepelt, igaz, máris 80 kilométeres. Az első versenyen rajthoz álló 500 úttörő közül a leggyorsabb egy pásztortáskát vihetett haza. Ez igencsak messze van attól a 69 000 eurós pénzdíjtól, amelyen a 2026-os kiadás különböző győztesei osztoznak majd. Más idők, más szokások.

© Archives Templiers

© Archives Templiers

© Archives Templiers

© Archives Templiers

© Archives Templiers

Két évvel később a verseny Nant-ba, egy 400 lakosú kis faluba költözött, amely hamarosan túl kicsinek bizonyult a folyamatosan növekvő eseményhez. A Nant-ban töltött tizenöt év alatt így is legendás fejezetek sora született a Templiers történetében.

2010-ben a mára Festival des Templiers néven ismert esemény ismét költözött, ezúttal Millau-ba. Itt már gond nélkül helyet kaphatott a 16 versenyszámból álló, rendkívül gazdag program: a gyerekversenyektől a 100 kilométeres távig, a maratrailen és a rövid trailen át mindenki megtalálhatta a számára megfelelő kihívást, a kezdőtől az ultratrail szakértőjéig, a női indulóktól az adaptív sportolókig.

© Greg Alric

© Guillaume Larras

© Greg Alric

A szervezőcsapat sajátos hangulatot teremtett a verseny köré, a pályák pedig szinte minden évben megújulnak, új arcukat mutatva a környező Causses-fennsíkoknak. Causses-i tanyák, karsztos sziklalabirintusok, látványos sziklafalak és távoli falvak követik egymást egy háborítatlan természeti környezetben. A Ferme du Cade, a Paulhe-kereszt, a Grotte du Hibou, a Dourbie-szurdok vagy a Pouncho d’Agast a különböző útvonalak felejthetetlen, legendás pontjai.

A szezon végére időzített Templiers, amelyet gyakran a Grand Raid de La Réunionnal egy időben rendeznek, tökéletes alkalom arra, hogy több ezer másik szenvedélyes futó társaságában, méltó módon zárjuk a trailévet.

A fő verseny, a mintegy 80 kilométeres és 3500 méter szintemelkedést tartogató Grand Trail des Templiers tette világhírűvé az eseményt. A trail múltjának és jelenének legnagyobb nevei mind felírták ezt a versenyt a palmarès-jukra. Közéjük tartozik az úttörő Patrick Renard két győzelemmel, Gil Besseyre és Vincent Delebarre szintén két-két sikerrel, a nepáli Dawa Sherpa, a svájci Christophe Jaquerod, valamint a francia Karine Herry, aki kilenc alkalommal nyerte meg a Grand Trail des Templiers-t. Herry 2006-ban az UTMB-n, 2006-ban és 2011-ben pedig a Diagonale des Fous-on is győzött.

© Yves-Marie Quémener

A verseny másik megkerülhetetlen alakja a francia Thomas Lorblanchet, aki négy győzelmével máig rekorder. Emlékezetes maradt a 2011-es befutója is: a brit Andy Symonds mögött másodikként érkezett, kéz a kézben Thierry Breuillel. Breuil az utolsó, célba vezető lejtő után még arra is szakított időt, hogy magára öltse a templomos lovag kellékeit, a kardot, a sisakot és a pajzsot.

A 2010-es évektől, ahogy egyre nemzetközibbé vált a mezőny, külföldi sztárok is megízlelték a Causses varázsát, és kemény csatákat vívtak a legjobb francia férfi és női futókkal.

© Cyrille Quintard

© Cyrille Quintard

© Cyrille Quintard

© Cyrille Quintard

© Cyrille Quintard

Benoît Cori és Sébastien Spehler két-két győzelemmel, valamint Maud Gobert után a babérkoszorú olyan versenyzőkhöz került, mint a háromszoros győztes spanyol Nuria Picas, az új-zélandi Ruth Croft és Caitlin Fielder, a kétszeres győztes brit Jonathan Albon, az amerikai sztár Jim Walmsley, aki 2022-ben nyert, illetve Thomas Cardin, Pierre Livache, Julie Roux és Camille Bruyas.

A nagy sportesemény-szervező cégek közeledési kísérletei ellenére a Templiers továbbra is makacsul független maradt. Ma is családi ügy: Odile Baudrier és Gilles Bertrand gyermekei, Anaïs és Kevin egészen fiatal koruk óta jelen vannak a rendezvény életében. Kevin társigazgatóként, valamint a partnerségekért és a fejlesztésért felelős vezetőként dolgozik.

© Cyrille Quintard

• Grand Trail des Templiers, 80 km / 3500 m szint

A millau-i rajt egyedülálló és érzelmekkel teli: a fekete éjszakát csupán fáklyák világítják meg. A 2500 fős mezőny kilométerről kilométerre nyúlik szét, különösen a Carbassas meredek, bár széles emelkedőjén, amely felviszi a futókat a Causse Noir tetejére.

A verseny szép erdei utakon folytatódik Betpaumes, Le Sonnac és La Tour érintésével. Peyreleau felé, a Tarn völgye fölött ereszkedve következik az első egynyomos szakasz és az első frissítőpont, több ezer néző tapsa közepette.

© Guillaume Salem

A második nagy nehézség a Jonte mentén vezető ösvény, amely a Saint-Michel-remeteséghez, a Saint-Jean-des-Balmes-kápolnához és a causses-i St-André-de-Vézines falvához vezet.

Innen dél felé fordul az útvonal Montméjean, a Rajol-sziklafalak és Roquesaltes ikonikus boltíve felé, majd visszakapaszkodik a Larzac-fennsíkra. Százéves puszpángok, kitett egynyomos ösvények és a Pompidou-párkányok fölött vezető, lélegzetelállító szakaszok következnek.

A futók a Dourbie völgyén haladnak tovább a La Clapade sziklafalai mellett, leereszkednek a Roubelieren keresztül Massebiau felé, majd a Causse Noir következik a befutó előtt.

A CAF technikás lejtője, a Pouncho d’Agast sziklás orrának megmászása a Faux Monnayeur felől, a Grotte du Hibou, végül pedig a boldogság és a megkönnyebbülés boltíve Millau-ban.

• Endurance Trail, 100 km / 4000 m szint

Három fennsík, a Causse Noir, a Causse Méjean és a Larzac, valamint három völgy, a Dourbie, a Jonte és a Tarn szerepel a programban. Az útvonal számos causses-i és középkori falut is érint: Peyreleau, Le Rozier, Le Truel, St-André-de-Vézines, Montméjean, La Roque Ste-Marguerite, Pierrefiche és Mas de Bru.

Rendkívül változatos pálya, ahol az egynyomos ösvényeknek köszönhetően valóban úgy érezhetjük, hogy elveszünk egy érintetlen világban.

A rajt után hosszú, 20 kilométeres átszelés következik a Causse Noir fennsíkon, hogy legyen idő „bemelegedni”, és a mezőny torlódás nélkül széthúzódjon.

Ezután az útvonal a Tarn-szurdokok fenséges vidékén, majd a Balcon du Vertige ösvényén vezet, mielőtt leereszkedne a Jonte völgyében fekvő Le Truel falucskához. Újabb szakasz következik La Planque felől, majd mászás Espaliès-re, végül ereszkedés a Saint-Michel-remeteséghez.

© Cyrille Quintard

Itt csatlakozik az Intégrale útvonalához, majd a bal parton, a Jonte völgye fölé magasodó sziklafalak tetején halad tovább egy technikás ösvényen. A tempó alacsony, még akkor is, ha a szintemelkedés nem jelentős. A híres őskori gombánál St-André-de-Vézines felé fordul, érinti a Saint-Jean-des-Balmes-kápolnát, majd a negyedik frissítőpont következik.

Montméjean hamar elérkezik, innen Roquesaltes következik, majd La Roque Ste-Marguerite technikás lejtője a Riou Sec-szurdokon át. Millau felé a Larzac-párkányokon vezet az út. Éjjel is lenyűgöző a Dourbie völgyére néző zárószakasz: le kell ereszkedni Massebiau-ba, majd visszamászni a Cade-hoz. A végén jön a ma már ikonikus lejtő a Grotte du Hibouval.

• Marathon des Causses, 33 km / 1550 m szint

Kiegyensúlyozott, néhol vad és technikás pálya, amely szélesre tárja a trail kapuját azok előtt, akik nagy kalandokról álmodnak. A Causse Noir nem tartogat több titkot annak, aki elindul ezen a maratonon: az útvonal a völgyek fölé emelkedő hatalmas sziklafalak mellett, fenyőerdőkön és a fennsíkot szabdaló számtalan szurdokon vezet át. Hosszú utak kötik össze a Tarn völgye fölött futó legszebb technikás ösvényeket, majd a Roc Pointu és a Cresse felé tartó látványos lejtő következik.

© Cyrille Quintard

Innen szép kapaszkodó visz vissza a fennsíkra a Cresse-szurdokon át, majd a Canoles látványos szakaszai után az erdei utak Lauglanou felé vezetnek. Ezután a Dourbie-párkányok következnek, lejtő Massebiau-ba, majd technikás mászás a Rocher Troué felé. Felejthetetlen. Az utak homokosak és kövesek, de csapdákban és technikai kihívásokban sincs hiány. Itt a fennsík az úr, a trailernek kell megszelídítenie. A zárás gyönyörű, kitett, de veszélytelen párkányszakasz, háttérben a Millau-viadukttal.

• L’Intégrale des Causses, 60 km / 2600 m szint

A rajt Peyreleau gyönyörű falujának szívében van. A Templiers résztvevői jól ismerik, hiszen a Grand Trail vasárnapi versenyének első frissítőpontja itt található. A verseny egy rövid, a falut megkerülő körrel kezdődik, amely széthúzza a mezőnyt, mielőtt a Jonte mellett vezető kellemes útra érnénk. A völgy alján megtett két kilométer alatt érdemes megcsodálni a Causse Méjean óriási sziklafalait, amelyek lassan kiemelkednek a sötétből.

Ezután jön a híres mászás a Saint-Michel-remeteséghez, majd fel a Causse Noirra és a nem kevésbé legendás párkányösvényre. Napkelte után innen kivételes panoráma nyílik a Jonte völgyére. Az őskori gombánál St-André-de-Vézines felé fordulunk a Saint-Jean-des-Balmes-kápolnán át, szép erdei utakon, ahol ismét lehet lendületesen futni.

© Cyrille Quintard

Innen következik az Intégrale klasszikus köre La Roujarie, St-André, Montméjean, Roquesaltes és La Roque érintésével, majd a Larzac-szakasz. A befutó nem változik: teljes lejtő Massebiau-ba a Roubelier-szurdokon át, mászás a Cade-hoz, majd természetesen a pálya legmagasabb pontja, a Pouncho d’Agast, mielőtt a Grotte du Hibou érintésével Millau felé száguldunk.

• La Rock’Voizine, 50,5 km / 1834 m szint

A 2026-os kiadás újonca. Az Intégrale des Causses és a Marathon du Larzac szellemében ez a harmadik átszelés a fesztivál programjában. A Causse Noir teljes traversze Saint-André-de-Vézines falujából indul, amely immár tizenhat éve causses-i vendégszeretettel fogadja a Templiers mezőnyét. A Rock’Voizine viszonylag hozzáférhető táv: a szint elfogadható, a profil pedig valamivel szelídebb a Templiers többi útvonalánál. Három figyelemre méltó helyszín szerepel benne:

- Montméjean, a Rajol-sziklafalak és Roquesaltes

- A Caoussou-sziklafalak

- A Boffi-sziklafalak és a híres Boîte aux Lettres.

© Cyrille Quintard

Tiszta Causse Noir, a maga technikás szakaszaival, amelyeket erdei utak kötnek össze Montplo, Le Maubert, Longuiers, Le Monna és Lauglanou térségén át. A végén a Carbassas lejtője vár.

• Marathon du Larzac, 35 km / 1450 m szint

A Marathon du Larzac rajtját La Salvage falucskájában adják, amely békés menedék a causses-i vidék és a régi templomos templom lábánál. Egy rövid körrel kezdődik a verseny a birtok körül, majd Pierrefiche felé fordul. Az útvonal visszatér La Salvage-ba, ahol frissítőpont vár, aztán egy gyönyörű lejtőn halad le a Laumet-szurdokba, hogy innen felkapaszkodjon a La Clapade párkányaira.

© Cyrille Quintard

A Font Longue-szurdokhoz csatlakozva az út egészen a Dourbie mentén futó ösvényig ereszkedik, 1,5 kilométeren át, majd egy régi községi úton ismét felkapaszkodik a Larzacra Grand Campon keresztül, 350 méter szinttel. A Mas de Bru tanyánál le kell ereszkedni Massebiau-ba a Roubelier-szurdokon át.

A befutó ezúttal is a közvetlen, meredek mászás a Causse Noirra, a Ferme du Cade felé, 480 méter szinttel. A gyönyörű juhhodályban hagyományos frissítőpont vár. Innen a Pouncho, a párkánya és a tájékozódási asztala következik. Egy gyors pillantás a panorámára, és máris indulhatunk a híres Millau felé tartó lejtőn, amely a Grotte du Hibou-n vezet át.

• La Boffi Fifty, 46,5 km / 2005 m szint

Köztes táv, amely jó teszt lehet az Intégrale vagy a Templiers előtt. Vigyázat: a verseny vége kifejezetten technikás és vad, az átlagtempó alacsony, ezért jó fizikai felkészültséget igényel. A szombati nyitóverseny a Marathon des Causses könnyű, jól futható útvonalát követi, amelyet a Boffi monumentális sziklafalai között vezető, rendkívül technikás és vad körrel toldanak meg.

Két kilométer aszfalt után elérjük Carbassas falucskáját, innen pedig kemény emelkedőn kell felkapaszkodni a Causse Noir tetejére. Ezután a fennsíkon észak felé vezető szép átkelés következik, majd a Roc Pointu csúcsa és a La Cresse falujába zuhanó technikás lejtő.

Ezután egy mély, szűk völgyön keresztül mászunk vissza, a tetején keskeny, sziklás canole-szakaszokkal. A fennsíkra visszatérve szép, néhol homokos erdei utak várják azokat, akik meg szeretnék nyújtani a lépést. Lehet futni, könnyebb a terep, élvezzük a ritmust.

© Guillaume Salem

© Cyrille Quintard

© Greg Alric

© Cyrille Quintard

Lauglanou után Longuiers, majd a Dourbie-szurdokok fölé magasodó Boffi hatalmas sziklafalai felé tartunk. Magasan vezet az út, tipikus Grands Causses-i ösvényeken. Itt egy másik világba érkezünk: nagyon technikás, köves és vad terep következik. Folyamatosan a sziklafalak alatt haladunk, biztos lábmunka nélkülözhetetlen.

Itt alig lehet futni, a tempó lelassul. De milyen táj, milyen játszótér! Ezt az útvonalat azoknak a trailfutóknak rajzolták, akik teljes erőből beleállnak a technikás terepbe. A Monna-szurdokon való leereszkedés után visszamászunk a Cade tanyához frissíteni, majd jöhet a klasszikus befutó a Pouncho d’Agast lenyűgöző sziklagallérja alatt.